Vedd komolyan

“Te is megütöttél”

Dermedve feküdtem az ágyon, a kezeim görcsösen kapaszkodtak a paplanba. Felém hajolt és az a tekintet örökre belevésődött az elmémbe. Belém rúgott. Hát megtette. Idáig jutottunk. Hatalmasat csalódtam, de nem benne, hanem magamban, amiért hagytam elfajulni a dolgokat. Amiért nem vettem észre időben a jeleket. De talán még nem késő. Olyan szépen indult a reggel…. Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!