Dermedve fek\u00fcdtem az \u00e1gyon, a kezeim g\u00f6rcs\u00f6sen kapaszkodtak a paplanba. Fel\u00e9m hajolt \u00e9s az a tekintet \u00f6r\u00f6kre belev\u00e9s\u0151d\u00f6tt az elm\u00e9mbe.<\/p>\r\n
Bel\u00e9m r\u00fagott. H\u00e1t megtette. Id\u00e1ig jutottunk. Hatalmasat csal\u00f3dtam, de nem benne, hanem magamban, ami\u00e9rt hagytam elfajulni a dolgokat. Ami\u00e9rt nem vettem \u00e9szre id\u0151ben a jeleket. De tal\u00e1n m\u00e9g nem k\u00e9s\u0151.<\/p>\r\n
Olyan sz\u00e9pen indult a reggel. Gy\u00f6ny\u00f6r\u0171, m\u00e1jusi vas\u00e1rnap. \u00dagy tervezt\u00fck, hogy miut\u00e1n a reggelit elk\u00e9sz\u00edtem, a k\u00e1v\u00e9t megf\u0151z\u00f6m, eg\u00e9sznap kir\u00e1ndulunk- v\u00e9tek lenne ezt a j\u00f3 id\u0151t telev\u00edzi\u00f3z\u00e1ssal \u00e9s heny\u00e9l\u00e9ssel elt\u00f6lteni. Este pihenni szerettem volna, felk\u00e9sz\u00fclni a m\u00e1snapi \u00e1ll\u00e1sinterj\u00fara. Madarat lehetett volna velem fogatni, annyira boldog voltam, hiszen, ha eny\u00e9m az \u00e1ll\u00e1s, v\u00e9gre \u00f6sszek\u00f6lt\u00f6zhet\u00fcnk!<\/p>\r\n
Az egyik percben m\u00e9g minden sz\u00e9p \u00e9s j\u00f3 volt, boldog voltam \u00e9letem p\u00e1rj\u00e1val, az sem zavart, hogy egy kicsit sokat ivott el\u0151z\u0151 este...Sok a stressz a munkahely\u00e9n, \u00faj k\u00f6rnyezetben van, valahogy le kell vezetni a fesz\u00fclts\u00e9get. Gy\u00e1rtottam a kifog\u00e1sokat, \u00fagy tekintettem R\u00e1, mint egy f\u00e9listenre, m\u00edg \u0151 sz\u00e9p csendben ( vagy ink\u00e1bb hangosan )\u00a0 el kezdte az eg\u00e9sz l\u00e9nyem \u00e1tform\u00e1lni. Olyann\u00e1, amilyen szerinte egy t\u00f6k\u00e9letes n\u0151nek lenni kell: tilos a szoknya, ha csak nem vele vagyok, tilos m\u00e1s fi\u00fakkal besz\u00e9lgetnem, kiv\u00e9ve az \u0151 bar\u00e1tait, tilos nem felvenni a telefonom, a nap b\u00e1rmely szak\u00e1ban is h\u00edv \u00e9s tilos t\u00fal sokat foglalkozni a csal\u00e1dommal \u00e9s bar\u00e1taimmal. Tilos t\u00fal sokat foglalkoznom magammal. Tilos az \u00e1lmaimra koncentr\u00e1lni, hiszen feln\u0151tt n\u0151 vagyok, nem nekem val\u00f3 az \u00e1br\u00e1ndoz\u00e1s.\u00a0 D\u00fchkit\u00f6r\u00e9seinek eleinte nem tulajdon\u00edtottam nagy szerepet. \u0150 \u201eilyen\u201d. F\u00e9lt\u00e9keny, de szeret ez minden. Hi\u00e1ba n\u00e9ztek r\u00e1m bar\u00e1tn\u0151im ferdeszemmel, nem \u00e9rdekelt semmi \u00e9s senki. Csak \u0151 \u00e9s \u00e9n. Csak mi ketten \u00e9s az egy\u00fctt alkotott \u00e9des kis vil\u00e1gunk.<\/p>\r\n
Azon a reggelen s\u00falyos hib\u00e1t k\u00f6vettem el. Nem tiszteltem \u0151t el\u00e9gg\u00e9. Nem azt k\u00e9sz\u00edtettem reggelire, amit \u0151 szeret. Nagy \u00e1rat fizettem ez\u00e9rt a bakl\u00f6v\u00e9s\u00e9rt. \u00dcv\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt velem, lehordott mindennek. M\u00e9g az sem \u00e9rdekelte, hogy zokogva k\u00e9rtem, hogy hagyja abba \u00e9s besz\u00e9lj\u00fck meg. Majd ekkor elk\u00f6vettem a m\u00e1sodik hib\u00e1t: a karj\u00e1ra \u00fct\u00f6ttem, hogy t\u00e9rjen \u00e9szhez, besz\u00e9lj\u00fck meg! Az \u0151 v\u00e1lasza egy r\u00fag\u00e1s volt. Az \u00e9rz\u00e9st nem lehet elmondani. \u0150szinte leszek: mindig is len\u00e9ztem azokat a n\u0151ket, akik hagyj\u00e1k magukat terroriz\u00e1lni ak\u00e1r fizik\u00e1lisan ak\u00e1r ment\u00e1lisan. A tudat m\u00e9rhetetlen nagy er\u0151vel csap\u00f3dott elm\u00e9be: teh\u00e1t \u00e9n saj\u00e1t magam is len\u00e9zem? Nem arr\u00f3l sz\u00f3lnak a tan\u00edt\u00e1sok, hogy am\u00edg magad nem szereted, ne v\u00e1rd el, hogy m\u00e1s is szeressen?\u00a0 \u00a0Megvil\u00e1gosodtam. Abban a percben lez\u00e1rtam magamban ezt a m\u00e1sf\u00e9l \u00e9vet, ami egyr\u00e9szr\u0151l gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 volt m\u00e1sr\u00e9szr\u0151l viszont maga a pokol. R\u00e1j\u00f6ttem, hogy nem lehet \u00edgy \u00e9lni, hogy nem ezt \u00e9rdemlem.<\/p>\r\n
Az arcom k\u00f6nnyt\u0151l volt maszatos, az agyam helyett egy hatalmas nagy vatta adta ki testem fel\u00e9 az utas\u00edt\u00e1sokat: \u00f6sszerakni a holmim min\u00e9l el\u0151bb, megmosni az arcom \u00e9s elhagyni ezt a lak\u00e1st, amilyen gyorsan csak tudom. Elindultam.<\/p>\r\n
Az\u00f3ta majdnem egy \u00e9v telt el. \u00dagy \u00e9rzem, hogy kezdem magam \u00f6sszeszedni. Term\u00e9szetesen \u0151 m\u00e1r tal\u00e1lt mag\u00e1nak egy m\u00e1sik rabszolg\u00e1t. Erre akkor j\u00f6ttem r\u00e1, amikor elhozta a marad\u00e9k cuccaim, de \u201ev\u00e9letlen\u00fcl\u201d a nagy\u00edt\u00f3s t\u00fckr\u00f6m \u00e9s a kecsketejes haj\u00f6bl\u00edt\u0151m n\u00e1la maradt. Egyszerre volt abszurd \u00e9s groteszk a helyzet. K\u00e9rdezzek r\u00e1? V\u00e1daskodjak? Hisztizzek? B\u0151gjek? A m\u00e1sodperct\u00f6red\u00e9k\u00e9ben arra jutottam, hogy nem csin\u00e1lok az \u00e9gadta vil\u00e1gon semmit. Elb\u00facs\u00faztunk egym\u00e1st\u00f3l \u00e9s im\u00e1dkoztam, hogy azaz egy kis k\u00f6nnycsepp, ami \u00e9pp k\u00e9sz\u00fclt leg\u00f6rd\u00fclni bal szememb\u0151l, b\u00edrja m\u00e9g egy kicsit. Miut\u00e1n v\u00e9gleg kil\u00e9pett az \u00e9letemb\u0151l \u00e9s a lak\u00e1somb\u00f3l, bez\u00e1rk\u00f3ztam a f\u00fcrd\u0151szob\u00e1ba \u00e9s a mos\u00f3g\u00e9p ritmus\u00e1ra kezdtem el a zokog\u00e1st. Azon a j\u00faliusi napon s\u00edrtam utolj\u00e1ra miatta.<\/p>\r\n
Kezdem magam \u00f6sszeszedni. \u00daj v\u00e1rosba k\u00f6lt\u00f6ztem \u00e9s \u00faj munkahelyem van. Az \u00e9let egy\u00e9b ter\u00fclet\u00e9n is pr\u00f3b\u00e1lom kamatoztatni azt a hihetetlen er\u0151t, amivel lez\u00e1rtam ezt a kapcsolatot. Mindig arra gondolok, ha akkor k\u00e9pes voltam megtenni ezt a l\u00e9p\u00e9st, akkor b\u00e1rmit meg tudok tenni. Hi\u00e1ba k\u00f6ny\u00f6rg\u00f6tt \u00e9s k\u00e9rte, hogy menjek vissza, ut\u00e1na hi\u00e1ba szidott \u00e9s k\u00e1romkodott, hogy menjek vissza, er\u0151s maradtam.<\/p>\r\n
Az\u00f3ta majdnem egy \u00e9v telt el \u00e9s val\u00f3ban lez\u00e1rtam azon a napon a kapcsolatunkat, de a sz\u00edvem m\u00e9ly\u00e9n tudom, hogy m\u00e9g mindig nem \u00e1llok k\u00e9szen egy esetleges \u00fajra. M\u00e9g mindig van bennem n\u00e9mi f\u00e9lelem \u00e9s tov\u00e1bbra is szeretn\u00e9k bizony\u00edtani. Most els\u0151sorban magamnak.<\/p>\r\n
El\u00e9rkezettnek l\u00e1tom az id\u0151t arra, hogy talpra \u00e1lljak \u00e9s el kezdjek v\u00e9gre \u00e9lni. Tudom, hogy sok minden v\u00e1r m\u00e9g az \u00e9letben. Er\u0151snek \u00e9s fegyelmezettnek kell lenni. Ebben a vil\u00e1gban nem k\u00f6nny\u0171 egy egyed\u00fcl\u00e1ll\u00f3 n\u0151nek. Sokan tekintenek r\u00e1nk \u00fagy, mintha valami betegs\u00e9gben szenvedn\u00e9nk. Sokan nem tudj\u00e1k elk\u00e9pzelni, hogy az er\u0151s, magabiztos n\u0151 m\u00f6g\u00f6tt val\u00f3j\u00e1ban szeretet\u00e9hes \u00e9s mag\u00e1nyos n\u0151 lakozik. Ezt a falat, \u00fagy v\u00e9lem, egy m\u00e9g n\u00e1lam is er\u0151sebb f\u00e9rfinak kell led\u00f6ntenie. Ahhoz, hogy \u00fajra teljesnek l\u00e1ssam a vil\u00e1got. A vil\u00e1gom.<\/p>","type":"rich"}